Herräng képekben

július 9, 2009 at 15:32 (élet)

Alana (Ausztrália) és Meghan (USA) bevetés előtt

Chris (Svo) Tove (Svo) és Bredford (USA) a konyhában:)

Apám 35 évvel ezelőtt, Don az amerikai katona:

Ágyakat építünk, ezúttal a tornateremben:

Far barn inside

Megpakolt teherautó munkásokkal:)

Kyle (USA) Lucas (Sv) és Alana volunteer pólóban

Julia (Svo) Kieron (Ausztrália), ő titkos szerelmem:)) és Gaston (Argentína) hajnali egy körül a lépcsőn…

Joe, (USA) aki gitározott nekünk egyik nap, miközben mi ágyakat építettünk, de végül nem bírtuk tovább és táncra perdültünk:)) A képen épp hajnal van és szájharmonikázik:))

Fabio Németországból, vicces alsóval. Kezdő lindyre jött, de egy hét után többet tudott mint a legtöbben két év után. Elképesztő volt. :)) Hajrá Fábió!

Leave a Comment

Herrängben jártam, visszamennék, avagy dzsembori-e az élet?

július 9, 2009 at 14:43 (Svédország, élet)

Vasárnap hazajöttem H-ből, A TÁNCTÁBORBÓL, az egyetlen és feledhetetlen és atöbbi. Maradtam volna, de elkaptam a Herrängflu-t és a migrén is megérkezett menetrendszerűen.

Volunteer voltam az első héten, amikor még nincs tánc, viszont építjük a tábort. Kb 50-en…, reggel 9-től éjfélig. :))) Kurvajóvolt. Főleg tengerentúliak (amerikai, ausztrál újzélandi) és svéd emberekből verbuválódtunk, mivel aki sokat utazik, az legalább egy hónapra jön, a svédeknek meg viszonyleg közel van és miért ne.

Hát én nem vagyok ami. Nagyon nem. Halvány lilám nem volt, hogyan kell reagálni ezekre a kiáradó szamélyiségekre, akik hangosak, bárkivel bármikor leállnak társalogni és minden találkozásnál megkérdezik, hogy How are you (vagy vmely más változatát), amire persze nem válaszol az ember vagy csak szigorúan ugyanazt. Jajj. :))) Hát nekem ebbe bele kellett tanulnom. És én még nem voltam az USA-ban, nincsenek amerikai élményeim, nem tanultam ott, nem látogattam meg rokont-barátot és még csak nyaralgatni sem jutottam el oda. Földrajzi ismereteim hiányosak. Szégyellem is. Elhatároztam, h felfrissítem őket, megtanulva az összes state-t és fővárosukat és elhelyezkedésüket, ami miatt azt hiszem, simán visszavehetnék nemhogy a diplomám, de az érettségim is.

Szóval velük alkottunk csapatokat és indultunk el minden reggel vadászni bevetésre. Hogy miket csináltunk? Elképesztő mennyiségű cuccot rámoltunk egyik helyről a másikra, majd a harmadikra negyedikre és így tovább, amíg a dolog vagy dologösszesség (bocs) el nem került a helyére, de ez csak kb. péntek-szombaton történt meg, addig hordozgattuk őket.

Emellett építettünk kb. 300< emeleteságyat. Ha valakinek szüksége lenne profi emeleteságyépítőre, csak csörögjön rám. Gyors, pontos megbízható merővé képeztem ki magam. AZ egész azzal kezdődött, h az ún. “far-far barn”ból (volt egy far barn is, itt bicajokat, székeket és egyebeket tároltak) elhoztuk az ágyak darabjait. Egy ágy két keretből és két ágyrácsból valamint a “railingből” és a létrából áll. Tessék kiszámolni hány darabot cipeltünk fel a teherautóra, le a teherautóról, majd onnan a rendeltetési helyre… Két nap alatt merő lila folt voltam, mivel én attól is belilulok, ha megvakarok egy szunyogcsípést. Aki látott zuhanyozni (lányok) mind hangos sajnálkozásba kezdtek, de később a pasik is, mivel a karomon is megjelentek. Nem győztem magyarázni, h ennyire nem vagyok béna, csak érzékeny bőröm, meg az erek, meg a nádak…

Valamin elhurcoltunk kb. 1000 matracot ide-oda-amoda-emide. Ezekből részben az ágyakra jutott részben pedig hangszigetelést építettek az okosok. Matracokat minden nap cipeltünk ide-oda. Gyanítom, h ezt a részét kicsit jobban is megoldhatták volna az okosok.

Aztán pakolásztunk párna-takaró kombókat is, felhalmoztuk őket kölünböző helyeken, és sarkokban. Majd egy másik sarokban, majd egy másik épületben és így tovább. Aztán kiválogattuk és reménytelen-rémes-elmegy kategóriákba rendeztők őket. Majd kidobás, illetve mosás lett a sorsuk. A párna-takarók különösen kis gernyók, mert nem lehet belőlük rendesen várat kupacokat építeni, mert hamar ledőlnek. Ledőltek. :( Voltak olyan megvert sorsú embertársak, akik a matracok huzatait osztályozták, húzták le, mosták ki és húzták vissza. Nem én, szerencsére nem én!!!!

Aztán volt még sátorépítés, (nagy sátrakban folyt a tánc, hancidától, boncidáig:) táncparkett- darabok cipelése, lerakása, (a sátrakba)  shit:)-lapátolás, takarítás minden mennyiségben, konyhai munka (de azt nem csináltam, mert jobb volt terepen), dekorációkészítés, (erre ott voltak a hozzáértők),hulladék-faanyag felhasználása különböző cuccok építésére (ezt is a hozzáértők végezték), aztán voltak, akik wc-ket, meg ivókutakat épatettek, világítást, légkondit, vízvezetékeket, elektronikát szereltek,  stb.

Legtöbbször az volt, h az ember dolgozott valamin és akkor jött Tim, Keiron, vagy Eddie, h itt van egy teherautó és segítsünk lepakolni. :)) Segítettünk.
Most, h vége van csodálkozom, h SENKI nem sérült meg se könnyebben se súlyosabban.

Reggeli és vacsi után általában meeting volt, h melyik csapat hol tart és kit hová vezényelnek.

A legmaradandóbb élményem annak a könnyőszerkezetes sátornak a megépítése volt, melyhez 9 fajta, különböző hosszúságú rúd tartozott (különböző mennyiségben), leírás viszont nem. Kb. fél11kor kezdtük el összerakni, 10-en (vagy többen). Éjfélre se fejeztük be. Jösses. Aztén leraktuk a padlóját, (majd becipeltük a polcokat) persze a rossz irányból kezdve, amelynek következtében a dansbana és a sátor közti 20 cm-en NINCS padló. Nem keztük újból. :))

Szóval nem letünk kész szombatra, viszont addigra megérkeztek az emberek, a táborlakók és regisztrálódni akartak. Én voltam az egyik regisztrátor:) Jó volt. Közben fehérember is berobogott fehér lovon kék motoron:)

Aztán jött egy hét táncórákkal és social dance-el esténként, meg meetingekkel Lenart-tal:) és az is isteni volt. (Első három nap annyira fájtak a talpaim, h minden percben, amikor nem táncoltunk az órán, mert a tanár magyarázott vmit, hát én a padlón ültem:))

Ja igen. 25-30 fok volt. SVÉDORSZÁGBAN!!!!!!!!!!!!! Ilyen nincs és mégis van:)

Hogy mennyire visszamennék arról majd írok. Ezt csak a lecsupaszított kerete volt az eseményeknek. Az érzelmi részét legközelebb:)

Leave a Comment

A legszebb utca Bowie street, a legszebb rózsa ott virít

június 2, 2009 at 11:09 (élet)

Az sose jó sztem, amikor az ember x nappal később ír az eseményekről, mert az már olyan utinaplószerű lesz, olyan mondatokkal, hogy ja, még az is történt hogy… Márpedig semmi mélyfilozófikus nem jut eszembe az utóbbi egy hétről, attól eltekintve, h rohangásztunk mint pók a falon és próbáltunk elintézni dolgokat meg bulit szervezni és adni fe-nek szülnapja alkalmából. Ilyenek vannak.

Ja igen, felvettek erre svédjogásszáképezlek-kétévalatt kurzusra, ami aug. közepén már el is kezdődik, h enné meg őket a fene. Miért nem lehet októberben kezdeni, akkor már úgy sincs semmi esély a jóidőre. Na mindegy.

Fe meg gyerekvállalásról beszél nekem. Hááááááát. Majd meglátjuk.

Ezek mennek meg a bárányfelhők.

Ja igen, és Londonban sej van számos utca…:)))

1 Comments

Békanyál

Május 25, 2009 at 01:10 (az önkritika helye, kétségek, élet)

Kedden repülök vissza G.-ba. Ehhez jelenleg semmi kedvem sincs. Nem azért, mert itthon kurvajó, hanem mert ott még szarabb. De most nem ezen fogok nyönyörögni. Kivételesen.

Inkább azon, h most épp mindegy a HOl kérdése. Hogy most épp teszek arra, h mi lesz a jövő, itt vagy ott. Fe.-rel vagy nélküle. Kellett két és fél év, h rájöjjek, h ennek nincs jelentősége, h nem ennek van jelentősége. Én folyton megalkuszom és kompromisszumokat kötögetek, min más pulóvert. Aztán meg csodálkozom, h milyen jó is az, amikor teljesen szabad vagyok (itthon), h az jé, de frankó kis felszabadító érzés nem alkalmazkodni minden másodpercben. Vagy inkább nem egy olyan életet élni, ami már eleve a nagyfokú alkalmazkodáson alapul.

Mindig ezt cseszem el egyébként. Minden kapcsolatomban megalkudtam és aztán elegem lett. Ez a képlet. Úgyhogy nem direkt csinálom, illetve tudat alatt csinálom direkt. Uff.

Írtam fe-nek leveleket itthonról, h nagy változások elé kell nézzün (ennél sokkal drámaibban fogalmazva) de spúrom nincs mi lesz ebből. Mindig elmaszatoljuk. Ebből is elegem van. Ebből a maszatolásból.

De legjobban mégis abból van elegem, hogy Majd, ha… Majd akkor kezdünk el élni, ha nekem lesz munkám, vagy neki beindul az üzlet, vagy több pénzünk lesz, esetleg elmúlik a gazdasági válság, de leginkább, ha piros hó esik csipkékkel. Baromság. Inkább rontsunk el dolgokat, mint halogassuk, amikor már elrontani sem lehet, de nem is lesz érdemes.

De az az igazán orbitális faszság, h én itt irogatok, és nyomorgok, ahelyett, h csinálnék valamit.

Jajj, de kis girnyó vagyok. Fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúj.

1 Comments

John Eyre avagy felejtsük el Julien Sorel-t

Május 24, 2009 at 09:50 (élet)

Na most tessék kicsit elvonatkoztatni és elképzelni Jane Eyre-t fordítva.

Jane 40 év körüli gazdag nő. Szép vagyona és egy kastélya is van. Jó lelkű, ámde zabolátlan, szenvedélyes és szeszélyes természettel áldotta meg a jó sors, ennek örömére az utóbbi 20 évét kissé züllött társaságra pazarolta. Ja, igen, Jane eszes is és művelt és még csak nem is gyönyörű, de nemes természete (???) kiül arcára, szép egyenes tartás miegymás, szóval ezek megszépítik alakját. (A stílust és a jelzőket a könyvből kölcsönzöm…) Szóval ez az igazából és mélyen jó lelkű Jane elfogyasztott 3 kitartott szeretőt, (mondjuk hímringyókat), egy táncost, akitől van egy törvénytelen gyereke (Adele) és van egy őrült férje, bezárva a toronyban, akiről senki se tud.
Jane-nek tehát nagy a szíve, de a vágya még ennél is nagyobb. Szóval Jane-ünk beutazta már az egész világot, megcsömörlött mindentől és egyetlen ffit sem talált, aki hozzá illően nemes és fennkölt lett volna. Akikkel együtt volt (l. fenn), azokról mind lenézően és sok keserűséggel nyilatkozik, kvázi bizonyos dolgokon túl nem sok mindenre voltak használhatók. De az utóbbi 20 év azért csak eltelt vhogy…

Aztán képzeljük el Mr. Rochestert, az ifjú, alig 20 éves (na jó csak 18, de az már majdnem liliomtiprás lenne) házitanítót, aki az árvaház falain és növendékein kívül eddig még nem sok mindent látott az életben. Természetesen elképesztő igazságszeretettel és elvekkel van megáldva, melyekhez hűen ragaszkodik. Emellett szenvedélyes szíve is van neki, tele grandiózus érzelmekkel.

És ez a kis liliom kerül be Jane kastélyába és karmai közé. Egymásba szeretnek. A 20 éves zsenge, tudatlan ámde szenvedélyes ifjú és a világtól és saját korábbi életmódjától megcsömörlött 40-es Jane.

Nos hogy tetszik? Romantikus, nem?

Leave a Comment

Úgy megemlíteném, hamár erre jártam,

Május 21, 2009 at 14:51 (Magyarországon, élet)

hogy megvan a szakvizsga büntiből:)))

Yippijáé:))

Anyagijog (btk) 3,
Eljárásjog: 5
Büntvhajtás: 5

Virágokat az öltözőmbe tessék!

:-D

És igen! és nyár van! és süt a Nap! és meleg van! és banzáj

6 Comments

Másvalaki Problémája

Május 20, 2009 at 13:18 (élet)

Ez a bejegyzés csak azért van itt, mert ma eszembe jutott a Másvalaki Problémája témakör és megkerestem az idézetet. Zseniális. A Galaxis Útikalaúz vhanyadik részéből van és ez a kedvencem. A szereplők egy egész űrhajót nem vesznek észre, mert azt eltüntették a Másvalaki Problémája technikával, ami arról szól, h a mások problémájára teljesen vakok vagyunk és akkor se látjuk meg, ha az űrhjó nagyságú.

“An SEP,” he said, “is something that we can’t see, or don’t see, or our brain doesn’t let us see, because we think that it’s somebody else’s problem. That’s what SEP means. Somebody Else’s Problem. The brain just edits it out, it’s like a blind spot. If you look at it directly you won’t see it unless you know precisely what it is. Your only hope is to catch it by surprise out of the corner of your eye”.

Leave a Comment

Büntetőjog bulvár

Május 18, 2009 at 15:28 (élet)

Akkor álljon most itt egy szép jogeset a jónép okulására. De leginkább azért, mert nekem nem tetszik az ítélet.

Szal van egy házaspár, ahol a papa alkoholista és erőszakos. Egyik nap hazajön bab.va és szeretné ütlegelni feleségét. A fia erre ellöki, de ő is elesik. A fiú a földön fekvő papa kezeit lefogja, majd a mama a papát szépen megfojtja. Hiába mondja a kedves fiú, h anya neeeeeeeeee! Mindez a fojtogatás fél-egy percet vesz igényba. Papa elhalálozik.

Ítélet: mamát felmentjük, mert “kórosan beszűkült tudatállapotban” követte el tettét, ami büntethetőséget kizáró ok.
Ergo: fiú bár bűnsegéd volt, de egyedül maradt (sucks) ezért egyedüli tettesként felel a mama cselekményéért is. Emberölésért tehát.
(BH. 1992. 565.)

Nos, hogy tetszik?

3 Comments

Gyöngyszemek

Május 15, 2009 at 00:00 (élet)

Nézzetek ti is NBA közvetítést magyarul!!!! Én mindig, ha itthon vagyok, de most sajnos hang nélkül, mert elvileg “tanulok” közben.

Egy megjegyzést azért elcsíptem:

“Ezek a csapatok nem eszegetnek kölest egymás tenyeréből”

:))) Bocs, de nagyon bírom a kommentátorokat:)))

Egyébként meg veszít a Dallas Nowtzki szerelmemmel az élen:(((((
Édes, kicsi szőke germán hegyomlás:)))

Leave a Comment

A könnyebbik útról

Május 14, 2009 at 02:48 (az önkritika helye, élet)

Néha elgondolkozom azon, h vajon a könnyebbik utat választottam-e.

- Azzal, h nem dolgozom és más, konkrétan az anyám és fe tart el.

- Azzal, h semmi értelmes és kreatív munkát nem végzek, h a tusfördőre és egészségügyi betétre is mástól kérek pénzt.

- Azzal, h egy más országban élek, más éghajlaton.

- Azzal, h drasztikusan lecsökkent a barátaim és ismerőseim száma (én hibám).

- Azzal, h nincs egy lélek sem, akivel a párkapcsolatomról vagy az életem egyéb intim részleteiről el tudnék beszélgetni. Élőszóban, rendszeresen. Helyette levelezek. Már amikor, mert az nem ugyanaz.

- Azzal, h idegenek között élek, egy más kultúrában, olyanokkal, akik nem tudják mi az az áció, káció akáció vakáció, meg vuk, meg süsü, meg nem ismerik az ” akirályé nem leszeket” és nem sütöttek sose szalonnát. És nem éltek kicsit a szoci időkben meg a rendszerváltás alatt és trabantjuk sem volt. És azt se tudják, mi az a jó idő. És én sem néztem egész életemben watdisney-t karácsonykor és nem ünnepeltem midsommarfestet minden évben,  és nem eszem heringet húsvétkor. És nem vagyok se elég udvarias, se elég jogszabálykövető nem beszélek elég hangosan nőként és nem mosolygok folyton a svéd keep smiling keretében. Nem, nem vagyok lagom sem.

- És azzal, h amióta ott élek minden hónapban 3-6 napig tartó migrénem van. Elviselhetetlen, semmivel sem kezelhető.

- Azzal, h nem lesz karrierem.

- Azzal, h az önbecsülésem a béka segge alatt van.

Én választottam és én tehetek arról, ami van. Arról főleg, h így éltem meg a dolgokat, amikor másképp, jobban is lehetett volna. Hogy nem a legjobbat hoztam ki a szituból. Nem panaszkodom. Én választottam és én basztam el.

11 Comments

« Korábbi bejegyzések Next Page » Next Page »