Tükör
július 26, 2008 at 3:22 pm (Svédország, svédek, élet)
A tegnap estét fehérember barátaival töltöttük egy focimeccs és grillparti keretében. (fiúk fociznak, lányok, asszonyok a fűben üldögélnek pokrócokon és beszélgetnek majd a meccs után, az immár koedukált társaság sütöget, eszik, beszélget, hazamegy…)
Szerencsére jelen volt fehérember egyik legjobb barátjának felesége, akit az első percttől fogva kedvelek (de eddig csak egyszer találkoztunk) és aki gyorsan odahúzta a pokrócát hozzám, és a többi (ismeretlen) nőt kizárva végigtraccsoltuk az estét. Nos. Én örültem ennek, mert Marie-t legalább ismertem, és vele képes vagyok felszabadultan cseverészni hiányos svéd nyelvtudásommal, másrészt viszont nem értettem az elzárkózást. Egész végig ugyanott ült és csak a fiúkkal meg velem volt hajlandó kommunikálni!!! és ez a nő tűnt nekem a leglazábbnak. És még most is!!! Bakker. Svédek… gondoltam.
Aztán megjelent egy srác egy szlovák lányzóval, aki nem beszélt svédül csak angolul és én megfigyelhettem az egy évvel ezelőtti önmagam és a svéd fiatalság kapcsolatát. Remek volt….
A lányzó jól beszélt angolul (márha én illetékes vagyok azt megállapítani [aligha]), és ismert ott néhány nőcit, (kát fiatal anyukát kisbabkkal) és végig nagyon barátságosan cseverészett velük, talán egy árnyalattal magasabb, vékonyabb hangon, mint szokott… Nagyon próbálkozott. Mesélt valami munkahelyi történetet, sztorit a családjáról, valamint, h ezt náluk, szlovákul úgy mondják, hogy…
A nők figyeltek és válaszoltak, udvariasan, mosolyogva. Gondolom kötelességüknek tartották, h erre az egy estére ennek a szlovák lánynak a rendelkezésére álljanak. Jólnevelten az érdeklődés halvány jele nélkül, ahogy az ember udvarias felnőtt módjára elbeszélget bárkivel egy partin, hogy aztán másnap még az arcára se emlékezzen, nemhogy a nevére.
És láttam a szlovák lány erőfeszítését, és hallottam a kerekek csikorgását a fejében, hogy vajon mit ronthat el, mit csináljon másképp és egyáltalán: mi a baj? Merthogy valami nem stimmelt azt azért ő is érezte. Hogy a svédek tökéletes angolsága és elbűvölő kedvessége valahogy a nagy semmit takargatja. Láttam magam. És láttam a svéd bezártságot. Láttam, h itt mennyire nem érdekes senki külföldi, mert amúgy is rengeteg itt az “idegen”. Hogy kényelmetelen angolul beszélni, akkor is, ha az semmi nehézséget nem okoz. Hogy próbálkozhatsz feszt….
És eszembe jutott a túránk fehéremberrel a Tátrában, rengeteg magyarral, akik kedvesek voltak és barátságosak és érdeklődők. Hogy mindenki beszét fe-vel, még az is, akinek ez láthatólag nehézséget okozott a nyelv miatt. Hogy akartak, hogy érdeklődtek. Nem udvariasságból, nem jólneveltségből. Csak úgy, mert fe án érdekes ember. Nem magyar. Svéd. Hűha. :))
………………………….
Nem mentem oda a lányhoz és nem beszélgettem vele. Tán egy más alkalommal? Ha lesz. Ki tudja. Csak figyeltem. Ez van. Ez volt. Lesz is.





