Az egész azzal kezdődött, h B otthon aludt a szüleinél. Mostanság ott dolgozik (táv) a második emeleten a régo boyroomban. Emiatt az én szemeim reggel 7kor úgy kipattantak, h csak na, és néztem, h jé még csak ennyi az idő, nekem meg 8-tól van mosásidőm a tvättstugában, hát inkább aludjak még egy órát. 8-kor persze bazifáradtan kelltem, de megérdelmem. Minek visszaaludni?
Aztán azzal folytatódott, h valaki előttem valszeg szőnyeget mosott a gépben (ami szigorúan tilos) és így az én kabátom és jobbik nadrágom, amit kíméletből külön mostam a többitől olyan szöszös lett mint az istennyila. (márha az is szöszös. hááááááát)
Aztán írtam még leveleket, amire nem válaszoltak, és egy sms-t, amire igen. Méghozzá azt, h nem jó a csütörtök, legyen inkább jövő hét…
Aztán mosogattam, meg takarítottam meg rámoltam kicsit és próbáltam az epso-n bejelentkezni időpontra, de ma volt az első nap (ilyen kurvagyors sem voltam még soha) és le volt fagyva a rendszer a sok pedálgéptől, akik szintén ma akartak jelentkezni.
Aztán felkerekedtem és elmentem a Skatteverket-be, hogy mondjanak valami okosat a svéd ID-ról és mondják meg mi mindent kell csinálni érte. Olvastam egy cikket egy fasziról, aki elvitte ez összes papírjait, igazolványait és anyakönyvi kivonatát plusz az ID-vel már rendelkező hugát, mire közölték vele, hogy állítsa ide a papát, az majd igazolja. De a papa Iránban van. Akkor is.
Szóval a Sk elköltözött egy másik helyre, de volt térkép kirakva az ablakba, úgyhogy kb. 10 perc elkeseredett álldogálás, forgolódás, tájolgatás, (a folyó most jobbkézfelé esik, vagy nem?) után elindultam valamely irányba, fogalmam nem lévén merre kell menni. És lássatok csodát! Odataláltam a zuhogó hóban!.
Sőt találtam még valmait: egy magyar középkorú párocskát várakozni. Erőt vettem kételyeimen (magyarok külföldön utálják egymást), és jól odamentem hozzájuk, h én is magyar. A pasas 16 éve van itt, a nő 2. Azt mondták sok magyarral találkoztak már itt, mind hazudott és becsapta őket. Valamint fennhordják az orrukat és nagyzolnak. Mind megígérte nekik, h segít a fiúknak munkát találni és mindegyik kamuzott. Mondjuk ezt nem értem. Ilyenkor minek ígérik meg, ha tudják, h nem? Jajj. Mindenesetre nekem eszembe nem jutott munkát kérni tőlük. Itt az égvilágon senki nem segít. Miért pont ők tennék?
Aztán kaptam egy igazolást arról, h ki is vagyok és elküldtek a svenska kassaservise-be. Nem volt messze, átsétáltam. Ott egy nőci nagyon boldogan közölte, h ők ezzel már nem foglalkoznak, sőt ezzel már senki nem foglalkozik. Nem adnak ID-t és kész. És közben mosolygott és az egész lényével sugárzott a boldogságtól, hogy ezt nekem elmondhatta. Örültem. Hogy örömet okoztam ma valakinek.
Úgyhogy visszazakatoltam a Sk-be és feltettem a sokezer koronás kérdést, h akkor ki is az illetékes. Aszondták menjek el egy bankba, mejd azok adnak. Ezen gúnyosan felkacagtam, magamban, mert egyébként udvariasan mosolyogva megköszöntem a segítségét és távoztam.
A svéd ID-ről annyit kell tudni, h nem azt igazolja az ember, h svéd állampolgár, csak azt h a képen látható elmosodott arc tulajdonosának ez és ez a személyi száma. Az ugyanis már van itt nekem. Viszont az útlevelemmel nem tudom igazolni, hogy az a személyi szám, amit én most eldalolok nektek gyerekek, az valóban az enyém.
Aztán elmentem az órámért, aminek lemerült az eleme Húsvét előtt és beadtam a világ legpuccosabb helyére elemet cseréltetni. Ez Pesten úgy zajlik, h az ember bemegy, és 3 perc 10 másodperc múlva távozik az új elemmel az órában. Itt közölték, h két nap múlva jöjjek vissza. Na mindegy. Drága is volt:)))
Mire hazajöttem végre működött az epso, úgyhogy tudja meg mindenki, h én vagyok az egyik az 1577-ből, aki jelentkezett az OHIM-hez industrial property témában. Stockholmban lesz az első teszt, május 9-én 12 órától. Csak 5 óra az út oda… és 5 vissza. és 1,5 óra a teszt.
Aztán hazajött B és próbálta kideríteni, h kihez kell fordulni. Talán a Migrationsverket-hez. Talán. Most táncolni van. Mármint B.
Ilyen volt a mai nap. Ja igen. Lazacot készülök sütni. Vajon túléljük? :-D
