A mai napom azzal telik, h vagyok. Semmi több. Álmomban ki akartak nyírni, de úgy, h tudtam, ha előbb-utóbb lelőnek, ez teljesen elkerülhetetlen, úgyhogy ehhez mérten éreztem igen-igen rosszul magam. Meg hajat is kellett vágnom valakinek, valami fogadásból én meg húztam az időt, hátha mégse kell… Meg ilyenek.
Aztán tv-t is néztem, délelőtt!!!, amit én sose, és ültem a lakásban a rendetlenség közepén és csak néztem ki a fejemből. Kint süt a nap és szép az idő és már levelek is vannak a fákon, ha nem is olyan szinten mint Mo.n, de azért. És nem akartam kimenni ebbe a csupatavasz hurrába, mert nem kívánkozom most emberek közé egyáltalán és mert fehérember sincs itthon mert dolgozik állítólag. Aztán elhatároztam, h sütök bålbärspajt és akkor fehérember felhívott, h most megy egy csajjal frizbigolfozni, mert fehérember frisbieurópabajnok is volt annakidején, és ha akarok akkor majd csatlakozzam hozzájuk. Mondtam előbb a páj aztán majd meglátjuk, de erőt vett rajtam a keserűség, h bezzeg neki itten vannak barátai, akik csak úgy felhívják frizbiügyben és tessék van jó kis progi és kisujjat se kellet mozdítani. És, h kiváncsi lennék ő az utóbbi 5 évben hány barátot gyűjtött, mert nem hiszem h sokat, ha egyáltalán, pedig ő a saját hazájában él, és h ez mennyire kurvára nem ugyanaz nekem. És én is barátokat akarok. Itt. De én itt nem értem az embereket. Bakker. Nem értem őket.
Hát ilyenek.
lukrecija said,
május 3, 2008 at 16:49
hogy erted h nem erted oket?
szerpentina said,
május 3, 2008 at 20:17
Nem értem a svédeket. Fogalmam sincs mit gondolnak és éreznek-e egyáltalán. passz.
Polly said,
május 7, 2008 at 18:42
ne aggódj, én itthon sem értem az itthoniakat, de már ezen nem idegeskedem :o)
szerpentina said,
május 7, 2008 at 22:04
Hát amikor otthon voltam és telefonált egy csaj a buszon teljesen az volt az érzésem egy pillanatre, h ismerjük egymást és értem mit mond épp a sorok közt a hangsúlyokkal és a többi.
Én szeretném érteni az emberket egy kicsit. Legalább egy kicsit.