Ma rákszűrésre mentem, mert behívtak. Itt mindenkit behívnak, évenként, tavaly is voltam Stockholmban.
Az úgy volt, h kaptam időpontot 10.15. és én oda is mentem szépen időben. (Na jó, késtem 5 percet). Volt ott rengeteg nőci és egy sorszámosztó ótómata. Én azért okoskodam kicsit és megkérdeztem, h akkor most nekem időpontom van és akkor kell-e lapka, és kellett. HM. De mielőtt még bárki felhorrkanna, nem diszkrimináltak, mert utánam más is megkérdezte ugyanezt és hasonó választ kapott.
Szal az egy órát, amíg várakoztam, azzal töltöttem, h egy 50-en túli nőknek szóló magazint olvasgattam. Megtudtam mi az aktuális divat, h ki fogja idén betölteni az 50-et (melyik celeb), és h két 80 éves nőci összeházasodott, ami kul volt, de nem egetrengető, mert már 30 éve együttélnek. Aztán világossá vált számomra az is, h a prosztatarák egy olyan betegség, amit pár mindkét tagja átél, és nem a pasi egyedül. Gondoltam, akkor a mellrák is ilyen.
Aztán következett egy nő, aki elhatározta, h vesz egy laptopot, de végül dromedár lett belöle és lovagolt a képen a kedves fehér állaton. Mindjárt unalmasnak éreztem magam, h nekem bezzeg laptomom van és sehol egy árva dromedár.
Végül pedig egy olyan nőről olvastam, aki könyvet írt arról, milyen undok dolog megöregedni. A konklúzió az volt, h el kell fogadni a testünket előbb utóbb, de ez bazinehéz fárasztó és nincs igazság a földön.
Na így történt. Aztán elmentem suliba és megírtam, amit kellett, h ne maradjak le nagyon. Most itthon vagyok és EU jogot fogok tüstént olvasni. Sőt üstöllést.
