Vasárnap is táncoltunk. Én már csak ilyen ráhagyással írok mostanság. Szal vasárnap is volt tánc tapadós kövön egy múzueum teraszán, de már egyikünket sem érdekelte túlságosan. A premier megvolt pénteken, minek ezt még egyszer. Pedig még gyakoroltunk is, és el se rontottuk…
ja, és a szülei is ott voltak, meg a huga. A húg szart megnézni még azt a 2,5 percet is, amíg mi táncoltunk, inkább olvasott helyette egy olyan helyen, ahonnan még véletlenül sem lehetett minket látni. A papa, aki mindenhová magával cipeli a fénygépet, ezúttal otthonhagyta. Nem tom, nem esett jól.
Aztán a szüleinél ebédeltünk (4kor:) és kölcsönkaptam a mama régi bicaját. Kimostam a koszból másfél óra alatt, amíg fehérember a tv előtt aludt. Aztén kijött, h lemossa a sajátját is. Kezében egy flakon zsíroskoszeltávolító anyagot tartalmazó flakonnal. Miután másfél órát töltöttem a suvickolós módszerrel kicsit morcos lettem a hírre, h bizony van ilyen cucc is otthon, csak “elfelejtette mondani” arrrrrghhhhhhhhh
Pasik.
Aztán ma kiderült, h a múltkorjában St.ban írt tesztem egy EU-s állásra elérte a pass-mark szintet (50%, az enyém: 66.66%) és most küldjek be papírokat. Eleinte igen megörültem a dolognak, aztán továbbolvasva a levelet, kicsit alábbhagyott a lelkesedés, merthogy minden passmarkos papírját bekérik de csak a 75 legjobb megy tovább. Erre már kevesebb esélyem van az 1500 jelentkezőt tekintve. No mindegy is.
A nyelvsuli is véget ér a jövő héten és nem tudom kivel fogok társalogni így. Hajj.
Na ilyenek mennek.
