Mindjárt szétrobbanok. És mindenkin gusztustalan sárga kocsonyás izé fog folyni.
Ahogy én szeretném, avagy szirupba fulladva
július 29, 2008 at 16:13 (élet)
Egy villát szeretnék Spanyolországban. Valami hegyen, vörös talajjal, néhány kitartó fával, sok-sok kővel, tengerre néző panorámával. Van egy SUV-m, ami környezetbarát (remélem létezik ilyen), mert én terepjárót akarok, és különben is szükséges itt. Van ott egy nagy balkon, némi kert a lejtőn, kánikulától vibráló levegő. A házon nagy ablakok, üvegezett veranda, majdnem mindenhol kő, tán csak a nappaliban parkettea. Mediterrán berendezés, sok-sok fehér, némi narancssárga, egzotikus fából készült bútorok, textilek, amiket függönynek használok és vidáman süt át rajtuk a nap megszínesítve a szobát. Szobrok, amiket egzotikus útjaink során gyűjtöttem be, szobrok, amiket én készítettem. Nagy terek, képek a falon. Van légkondi, vagy csak vasag falak és jó szellőzés. A tenger isteni kék, lágy szellő fújdogál. Napközben vitorlás- és búvárleckéket veszek, fehérember szörfözik. Jeges narancslét iszunk, esetleg valami egzotikusabbat és este bort a halvacsorához valamelyik helyi vendéglőben, ahol már ismernek minket, tudják a nevünket és kedves, tolakodó bókokat kapok a pincérektől.
Barátok jönnek, nagy partit csapunk. Kimegyünk a tengerre, a vitorlással, a fiúk söröznek, fejest ugranak a hajóról. Kikötünk egy szigeten, grillezni. A nők kényeskednek, a svédek féltik a bőrüket, könnyű csevej a napolajokról. Heverünk a homokban, úszunk a tengeren. Este borozunk a kertben. Fiúk a munkáról beszélnek komolyan, hozzáértően a nők pedig a férfiakról, komolytalanul, hozzáértően. Aztán naplementét néz mindenki elbűvölten, és dícsérik a ház fekvését. Zenét hallgatunk, nosztalgiázunk, majd némi alkohol elfogysztása után a bátrabbak táncolnak. Nyár van, vidámság, lazulás.
A népek alszanak a vendégházban. Mi nézzüka napfelkeltét fehéremberrel és jó nekünk.
Tükör
július 26, 2008 at 15:22 (Svédország, svédek, élet)
A tegnap estét fehérember barátaival töltöttük egy focimeccs és grillparti keretében. (fiúk fociznak, lányok, asszonyok a fűben üldögélnek pokrócokon és beszélgetnek majd a meccs után, az immár koedukált társaság sütöget, eszik, beszélget, hazamegy…)
Szerencsére jelen volt fehérember egyik legjobb barátjának felesége, akit az első percttől fogva kedvelek (de eddig csak egyszer találkoztunk) és aki gyorsan odahúzta a pokrócát hozzám, és a többi (ismeretlen) nőt kizárva végigtraccsoltuk az estét. Nos. Én örültem ennek, mert Marie-t legalább ismertem, és vele képes vagyok felszabadultan cseverészni hiányos svéd nyelvtudásommal, másrészt viszont nem értettem az elzárkózást. Egész végig ugyanott ült és csak a fiúkkal meg velem volt hajlandó kommunikálni!!! és ez a nő tűnt nekem a leglazábbnak. És még most is!!! Bakker. Svédek… gondoltam.
Aztán megjelent egy srác egy szlovák lányzóval, aki nem beszélt svédül csak angolul és én megfigyelhettem az egy évvel ezelőtti önmagam és a svéd fiatalság kapcsolatát. Remek volt….
A lányzó jól beszélt angolul (márha én illetékes vagyok azt megállapítani [aligha]), és ismert ott néhány nőcit, (kát fiatal anyukát kisbabkkal) és végig nagyon barátságosan cseverészett velük, talán egy árnyalattal magasabb, vékonyabb hangon, mint szokott… Nagyon próbálkozott. Mesélt valami munkahelyi történetet, sztorit a családjáról, valamint, h ezt náluk, szlovákul úgy mondják, hogy…
A nők figyeltek és válaszoltak, udvariasan, mosolyogva. Gondolom kötelességüknek tartották, h erre az egy estére ennek a szlovák lánynak a rendelkezésére álljanak. Jólnevelten az érdeklődés halvány jele nélkül, ahogy az ember udvarias felnőtt módjára elbeszélget bárkivel egy partin, hogy aztán másnap még az arcára se emlékezzen, nemhogy a nevére.
És láttam a szlovák lány erőfeszítését, és hallottam a kerekek csikorgását a fejében, hogy vajon mit ronthat el, mit csináljon másképp és egyáltalán: mi a baj? Merthogy valami nem stimmelt azt azért ő is érezte. Hogy a svédek tökéletes angolsága és elbűvölő kedvessége valahogy a nagy semmit takargatja. Láttam magam. És láttam a svéd bezártságot. Láttam, h itt mennyire nem érdekes senki külföldi, mert amúgy is rengeteg itt az “idegen”. Hogy kényelmetelen angolul beszélni, akkor is, ha az semmi nehézséget nem okoz. Hogy próbálkozhatsz feszt….
És eszembe jutott a túránk fehéremberrel a Tátrában, rengeteg magyarral, akik kedvesek voltak és barátságosak és érdeklődők. Hogy mindenki beszét fe-vel, még az is, akinek ez láthatólag nehézséget okozott a nyelv miatt. Hogy akartak, hogy érdeklődtek. Nem udvariasságból, nem jólneveltségből. Csak úgy, mert fe án érdekes ember. Nem magyar. Svéd. Hűha. :))
………………………….
Nem mentem oda a lányhoz és nem beszélgettem vele. Tán egy más alkalommal? Ha lesz. Ki tudja. Csak figyeltem. Ez van. Ez volt. Lesz is.
Postinterjú fíling
július 22, 2008 at 16:03 (munkakeresés)
Nos, pontban 15.30kor hívtak, és 15.58-kor lett vége. le vagyok nyűgözve, h ezek ennyire tudnak az idővel bánni.
Jó lett volna jobbnak lenni. Csomót készültem rá, de tuti vagyok benne, h az összhatás nem nekem kedvez. Kár. jó lett volna, mondom.
Ez volt életem első angol interjúja. Remélem nem az utolsó.
Megyek, veszek valami ruhát bánatűzőnek.
Vegatélapó
július 21, 2008 at 13:07 (élet)
Bár eddig még csak utalások formájában látott napvilágot, hát most közzéteszem nyíltan, h nekem havonta a télapó pluszban hoz egy jó kis migrént, mióta itt kinn élek a vadaknál.
Mivel ez épp most esedékes, ezért döglődöm. Rendesen.
Nem, ne aggódjatok, az újságok ma is kihordsára kerültek szerpentina által. És a jó svéd honpolgárok a reggeli kávé mellett ma is elolvashatták a gp-t, svd-t, esetleg dn-t…. Mondjam, ki hol lakik? Kezdem megjegyezni:)))
Viszont az egésznapos, fejfájós, nyervákolós szenvedés nem vitt közelebb az interjú sikeres megoldásához.
Mégiscsak át kell térnem a vega kosztra, bakker, pedig próbáltam elkerülni. Merthogy el vagyunk savasodva és ez nálam migrénként jön ki, ugye. És mivel (majdnem)minden, ami finom, az savas (kenyér, hús, édesség), és ez csak a 20%-t teheti ki az elfogyasztandóknak, ezért valszeg a hús fog repülni rövidtávon. Aztán majd meglátjuk.
Na így.
Nyárfalevél
július 18, 2008 at 22:59 (kétségek, munkakeresés)
Hűűűűűűűűűűűűű emberek, olvassatok interjúkérdéseket, ha szükségetek van némi elbizonytalanodásra mind szakmai, mind személyes (utcákon és) tereken.
Szal segítség!
Valamint: kérek engedélyt meghunyászkodni, apró pici ponttá zsugorodni.
Vajon, kikapcsoljam a telefont kedden?
Szerintem Zoárd gyönyörű kisbaba
július 18, 2008 at 18:44 (élet)
Ezt konkrétan tagnap akartam leírni, nem főcímként, csak megemlíteni itt a blogban, mert nem szoktam Luciát kommentelni, de most, h elolvastam ennek a személyiségzavaros baromnak a beírását (nem linkelek), gondoltam, legyen inkább főcím belőle.
Én nem értek a gyerekekhez, de számomra Zoárd hatérozottan szép és én most már azt sem látom, h koraszülött volt, annyit fejlődött. És egyre szebb. Az a barom meg tehet egy szivességet, bakker.
Na csak ezt akartam mondani.
Amikor fe nem segít
július 17, 2008 at 12:49 (munkakeresés)
Jelentkeztem egy trainee állásra Br-be nemrég, úgy, h fe egyáltalán nem segített (mert végre így egyeztünk meg), viszont elküldtem egy barátnénak, aki kijavított benne néhány szót és nem akarta átírni az egészet.
Ma válaszoltak, (megjegyezném: most elősör, mióta pályázgatok!) kedden lesz egy telefoninterjú. Nem tudom mi lesz belőle, de buzijó érzés:)))
Szerpentina sk
___________________________
Még valami. Megmutattam az előbb a levelet, amit elküldtem nekik (motivl), amitől fehérember teljesen lapadlózott, hogy mennyire frankó. :))) Mit is mondhatnék. Kell-e ennél több megerősítés?
(igeeeeeeeeeeeeeen, tessék felvenni az állásra:)))
Messze még a hajnal, három óra húsz…
július 17, 2008 at 12:28 (Svédország, munkakeresés, élet)
Nos, feleim, hajnali 2 óra 40kor kelni, pont ugyananyira undorító, mint amilyennek hangzik. De túlélhető. Working class hero életünk mintegy két nappal ezelőtt megkezdődött és azóta vegetálgatunk a nap hátralévő részében. Ez sem igaz teljesen, mert alszunk munka után, de nekem kell három kávé és legalább egy óra, h felébredjek, aztán délután hat fele jön egy újabb kóma, de éjjel az ember nem igazán tud aludni. Tegnap ledőltünk 11kor, mire éjfélkor felébredtem, h úristen, biztos elaludtunk:)))
A munka amúgy 2-3 órát vesz igénybe, és ha nem esik az eső (hahahahahaha), akkor minden oké. Hát így.
Szal egyelőre aklimatizálódunk. Majd lesz jobb.
Jag tror…
július 14, 2008 at 12:34 (Svédország, svédek)
Jag tror, jag tror på sommaren,
jag tror, jag tror på sol igen,
(Hiszek, hiszek a nyárban,
hiszem, hiszem, hogy lesz még (valaha) nap(sütés)…)
[no comment]
Ezt éneklem két napja. Asszem most már tényleg végem van. Fehérember szerint félelmetesen svédülök. Mindenesetre megkereste nekem a zenét és most meghallgattuk. Nagyon nyálas:))))
Elnézést a zene minőségéért, ennél jobbat nem találtam:)) De lagalább gyilkosan svéd.
