Na az van, h voltam megint családállítani tegnap, mert tegnapelőtt este kiderült, h van valaki visszamondta és lett hely. De csalódott vagyok, mert semmi nem derült ki, pont az volt, mint a valóságban és pont azokkal a mondatokkal és én mondtam, h ezt már én mondtam (jajj, hogy fogalmazok, segítség:((( ), szal nem tudom ennek lesz-e bármiféle hatása. Aztán egy nőci lenyanyázta a másikat nekem, ami rosszul esett, mert hát minek ezt. Na mindegy.
Aztán voltam a héten a nagymamámnál is és megtudtam mindenféle családi sztorit és megkerestettem velük a soselátott nagyapám képét, aki szőke volt, (a családba azóta se senki) és taliztam egyik uncsitesómmal a sok közül és játszottam kisfiával. És mitán a hatévessel is remek jól elvoltuk megint csak meg kellett állapítanom, h de k. jó anyuka is lennék én.
És gondoltam milyen jó lesz majd mindezt bemutatni kalib Borcsikájával is, de szegény lib beteg és nem jött öszve a Nagy Találkozás. Kár.
Meg beszéltem IQ Mesterrel is, aki épp Winnetout-t olvas, Fajok eredetét, meg szocialista irodalmat arról, h hogyan megy tönkre a világ. Szeretem IQM-t, de nem tudtunk rendesen beszélgetni tegnap, mert vhogy hiányzott a megszokott hangulat és én szomorú lettem. Persze van ilyen, nem mindig lehet hozzá közel kerülni, sőt igazából az a ritka, amikor igen, csak ha az ember keveset van itthon, akkor irreális elvárásai keletkeznek…
És szél+ esődzsekit kergetek mióta itthon vagyok, de se választék, se olcsóbb megoldások mint kint, szal tökmindegy hol veszi az ember. Sőt. Ott nagyobb a választék, mert a boltosok nem gondolják, h Jajj, nyár van és 40 fok, senkinek nem kell esőkabát. Pedig bakker, az emberek ilyenkor járnak könnyűtúrázni nem a tél közepén. Na mindegy.
Anci meg talált lúgosító (vagy lugosító) cuccot, (zöld por és ez itt a reklám helye), amitől majd jól elmúlik a migrénem és átáll a szervezetem az überegészséges étrendre és onnantól kezdve úszunk majd a boldogságban meg ilyenek, de lényeg, h én ezt most (egy életem egy halálom) kipróbálom, hátha.
Meg gondoltam, h most jól megkritizálok egy blogot, de nem teszem, mert minek. De mégis, meggondoltam magam… Szal csak annyi, h nekem ne hozza be egy egészséges, boldog, “szintemindenrendbenvanazéletemben” ember Mengele-t hasonlatnak, csak a hatás kedvéért, mert én ettől harapok. Példálózzon a törökökkel, az elég régen volt. Pedig nekem aztán semmi érintettségem és mégis. Nem akarom megmagyarázni, aki érti,érti, aki nem, nem.
Palikára meg ki vagyok akadva, meg szomi is vagyok, mert itt hangoztatta nekem, h majd talizunk, meg póló meg miegymás, és itt hever a kicserélt, szépen becsomizva, és írtam neki blogbejegyzést, meg sms-t (igaz svédül, de vehetné a lapot) és akkor tessék. Búúúúúúúúúúúúúúúúú:(
Na ilyesmi.
paeonia said,
július 3, 2008 at 13:48
Reklám vagy sem, igaz vagy sem, leírom neked az én lúgosítómat. December-január tájékán szedtem, magamhoz képest egészen rendesen, reggel este egy kis kanállal egy kis csésze vízben feloldva, a fél dobozig jutottam, aztán teherbe estem.
http://www.just.hu/ az életfaprogrammal foglalkoznak, nekem a kozmetikusom a megszállottja, néhány terméket már vettem tőle (teafás krém, tengeri sós krém, nagyon finom az illatuk, nekem hasznos volt), de nem akarok effélének a tagja lenni.
A lúgosító a Nahrin terméke a Basico. http://shop.unas.hu/shop_artdet.php?shop_id=5588&cikk=unas_679909
És nem zöld :-)
szerpentina said,
július 3, 2008 at 13:59
Azért gondolkodtam bennehagyjam-e ezeket a linkeket. De odase neki… Néha lehet:)))
Egyébként ez zöld és híg zöldségleves íze is van:))))
paeonia said,
július 3, 2008 at 14:33
Nyugodtan töröld ki, csak nem akartam fölöslegesen körbeírni a termékeket, ha már úgyis rajta van a neten.
szerpentina said,
július 3, 2008 at 17:42
Paeonia, neked van egy titkos blogod? De izgi!!! :))))
kalib said,
július 3, 2008 at 18:52
csak nem a kicsi malacra gondolsz?
szerpentina said,
július 3, 2008 at 19:11
De igen. Semmi bajom a bloggal, Z. egy édes kisbaba és remélem minden tökéletes lesz, és sokszor benézek, h mi a helyzet, meg minden, de nekem betette az ajtót a Mengele dolog. Felesleges hatásvadászat.
De mondom, mindenki másra érzékeny, hát én erre.
paeonia said,
július 7, 2008 at 12:12
Néha én is megütközöm a hasonlatain, de idővel lehiggadok, mert olyan hihetetlen nyomás van rajta, ami nekünk, kívülállóknak elképzelhetetlen. El kell fogadni, hogy ez egy technika a túlélésre.