Na az van, h rég nem írtam és most azért megtenném.
Először is, megint itt vagyok G-ban, csütörtök délután óta, amikor is a reptérről majdnem egyenesen a Bruce Spr. koncertre mentünk. Jó volt, még úgy is, h BS nem tartozik a nagy kedvenceim közé. De pl. én már azt is értékelem, ha valaki pontosan érkezik, márpedig 9 óra 3 perckor elkezdték nyomni a born to the usa-t :)) és aztán meg sem álltak éjfélig!!! A svéd sajtó ódákat zengedezett a koncertről másnap. Hihi.
Aztán voltunk egy partin Darlsland-on, egy nőci 30. szülnapján. Sajnos a gépem krepál befelé és az összes kép homályos lett, azok is, amiket vakuval csináltam!!!, szal most nem tudok felrakni egyet se. :((( búúú
Aztán volt egy krízisünk fehéremberrel már megint. Viszont meg kell mondjam, (és le kell kopogjam [a fán]), h tényleg nagyon szeretjük egymást, ha ezeket képesek vagyunk túlélni kapcsolatilag. Szal ez igen megrázó volt, fehérember mondott mindenfélét, ami a bögyében volt, aztán másnap közölte, h hadd öleljen már meg, és hogy mennyire fáj neki, h nekem fájdalmat okozott és majdnem sírt és ilyenek. Aztán ott feküdtünk a heverőn, mint egy házaspár és néztünk egy dvd-t és annyira nagyonjó volt megölelni. Mert én szeretem ezeket az egyszerű pillanatait az életnek, amikor csak úgy vagyunk és az jó. És megint nagyon közel éreztem fehérembert és tudtam megint, h szeret. De azt, h mi meddig fogjuk kihúzni, hát azt nem tudom.
Aztán ma majdnem vettünk egy bringát, miután kipróbáltunk vagy 6-ot, különböző boltokban és a végén én már nagyon hezitáltam és tudtam, h ez ma marhára nem fog menni és akkor fehérember, a 3 órás bicajtortúra után, lazán tudta nekem azt mondani, h akkor majd megnézzük máshol és nem kell ma dönteni és az a fontos, h én elégedett legyek. És mindezt komolyan is gondolta. Hát én ilyenkor nagyon tudom szeretni, h képes ilyesmire, a türelem nevű csodára, amire az én családomban senki. (tán én sem)
Aztán ma még futottunk is este és utána én 11kor lementem a közértbe tejet meg tojást venni, mert csupán e két dolog hiányzott a háromkomponensű palacsintához. És sütöttem finom palacsintát és ez is jó volt. És fehérember az ilyenkor szokásos módon csodálkozott, h én milyen kedves is vagyok, és azon is meglepődött, amikor mondtam, h én szeretek gondoskodni, ez engem boldoggá tesz.
Aztán holnap megyünk a szülei hétvégi házához, és ha igaz, szedünk epret és aztán csinálunk belőle lekvárt. MMMMMMMMMMMMMMMMM. Háziasszonyosodom na.
Aztán meg az is van, h fehérember is szereti ám az ilyesmit, az élet lassú és elégedett (kispolgári) pillanatait és ettől meg is van ijedve rendesen. És ezért (is) kellett neki mindenáron bizonygatni, h ő még utazni vágyik és világot látni és nem letelepedni. De ezt jónak mondja, mert én aztán megyek bárhova:)) Tudja ő is, meg azt is, h az utazás azon dolgok közé tartozik, ami jól megy nekünk együtt. Tesztelten:))
Azok mellett a dolgok mellett, amik viszont nem működnek. Tesztelten :-(((
Na ilyesmik vannak mostanság.
