Az a történés mostanság, hogy megszállt valamiféle harmónia. Egyszerűen jól érzem magam. Miközben sétálunk és esik az eső és aztán nézzük a várost esőkabátba burkolózva. Amikor fát fágok meg fűrészelek vidéken (på landet), amikor ebédet főzök, takarítok, vagy épp tévét nézek fehéremberrel Spartacusról. De főleg, amikor kinn vagyunk a szabadban és friss a levegő és minden olyan szép. Olyan nyugodt, csendes örömteli érzés van bennem. Nem feszül, nem stresszel, nem kapálódzik.
Lehet, hogy szeretek itt?
Szivárványos said,
július 13, 2008 at 21:58
Na, Szerp, ez itt a “veg” kezdete. … :-DDDDD
szerpentina said,
július 13, 2008 at 23:17
Sztem is:)))