A tegnap estét fehérember barátaival töltöttük egy focimeccs és grillparti keretében. (fiúk fociznak, lányok, asszonyok a fűben üldögélnek pokrócokon és beszélgetnek majd a meccs után, az immár koedukált társaság sütöget, eszik, beszélget, hazamegy…)
Szerencsére jelen volt fehérember egyik legjobb barátjának felesége, akit az első percttől fogva kedvelek (de eddig csak egyszer találkoztunk) és aki gyorsan odahúzta a pokrócát hozzám, és a többi (ismeretlen) nőt kizárva végigtraccsoltuk az estét. Nos. Én örültem ennek, mert Marie-t legalább ismertem, és vele képes vagyok felszabadultan cseverészni hiányos svéd nyelvtudásommal, másrészt viszont nem értettem az elzárkózást. Egész végig ugyanott ült és csak a fiúkkal meg velem volt hajlandó kommunikálni!!! és ez a nő tűnt nekem a leglazábbnak. És még most is!!! Bakker. Svédek… gondoltam.
Aztán megjelent egy srác egy szlovák lányzóval, aki nem beszélt svédül csak angolul és én megfigyelhettem az egy évvel ezelőtti önmagam és a svéd fiatalság kapcsolatát. Remek volt….
A lányzó jól beszélt angolul (márha én illetékes vagyok azt megállapítani [aligha]), és ismert ott néhány nőcit, (kát fiatal anyukát kisbabkkal) és végig nagyon barátságosan cseverészett velük, talán egy árnyalattal magasabb, vékonyabb hangon, mint szokott… Nagyon próbálkozott. Mesélt valami munkahelyi történetet, sztorit a családjáról, valamint, h ezt náluk, szlovákul úgy mondják, hogy…
A nők figyeltek és válaszoltak, udvariasan, mosolyogva. Gondolom kötelességüknek tartották, h erre az egy estére ennek a szlovák lánynak a rendelkezésére álljanak. Jólnevelten az érdeklődés halvány jele nélkül, ahogy az ember udvarias felnőtt módjára elbeszélget bárkivel egy partin, hogy aztán másnap még az arcára se emlékezzen, nemhogy a nevére.
És láttam a szlovák lány erőfeszítését, és hallottam a kerekek csikorgását a fejében, hogy vajon mit ronthat el, mit csináljon másképp és egyáltalán: mi a baj? Merthogy valami nem stimmelt azt azért ő is érezte. Hogy a svédek tökéletes angolsága és elbűvölő kedvessége valahogy a nagy semmit takargatja. Láttam magam. És láttam a svéd bezártságot. Láttam, h itt mennyire nem érdekes senki külföldi, mert amúgy is rengeteg itt az “idegen”. Hogy kényelmetelen angolul beszélni, akkor is, ha az semmi nehézséget nem okoz. Hogy próbálkozhatsz feszt….
És eszembe jutott a túránk fehéremberrel a Tátrában, rengeteg magyarral, akik kedvesek voltak és barátságosak és érdeklődők. Hogy mindenki beszét fe-vel, még az is, akinek ez láthatólag nehézséget okozott a nyelv miatt. Hogy akartak, hogy érdeklődtek. Nem udvariasságból, nem jólneveltségből. Csak úgy, mert fe án érdekes ember. Nem magyar. Svéd. Hűha. :))
………………………….
Nem mentem oda a lányhoz és nem beszélgettem vele. Tán egy más alkalommal? Ha lesz. Ki tudja. Csak figyeltem. Ez van. Ez volt. Lesz is.
lukrecija said,
július 28, 2008 at 13:38
hat ezt el tudom kepzelni…de nem csak a svedekrol:)
en pl spanyolokkal voltam egyszer sorozni, es ok meg csak udvariassagbol se szolaltak meg angolul ,hanem egesz este spanyolul tarsalogtak (vagyis orditoztak) en meg csak ultem es neztem.. es ittam,hogy ne unatkozzak:))
Szivárványos said,
július 28, 2008 at 14:01
Szerp: Nem tom, sztem az a tok jo, amikor nem is probalkozol (probalkozom), meg nem nyomulsz (nyomulok). Regota hirdetem en mar, hogy a magyarokban (kozep-kelet europaiakban) mukodik egyfajta kenyszeres megfelelni akaras (a sulyos onertekelesei zavarok melle). Csak minek. Meg rosszabb (neki)…
Lukrecija: : – ( Hat ez elemi bunkosag volt a javabol…
szerpentina said,
július 28, 2008 at 14:14
Hm. Hát én sok olyan partin voltam már itt tavaly is, ahol csak svédül beszéltek és néha közölték, h ez nekem milyen nehéz lehet… Most is ez van, de már értek valamicskét és már nem gondolják, h nehéz. Nekem szar volt végigélni akársok bulit, ahol az ember megfeszülve figyel, h értsen valamit és közben egy kukkot nem beszél egész este.
Másrészt Sziv., teljesen igazad van. Nagyon meg akarunk felelni folyton és valszeg ez keményen összefügg a bányászbéka fenekét verdeső önértékelésünkkel. Egyetértek.
De azért: ha te (én) vagy itt az idegen, akkor neked (nekem) kell alkalmazkodnod (m). Ez van. Viszont nem könnyítik meg. És én még lavírozok aközött, h egy egészséges önértékelésű embernek tenni kell magasról mások véleményére és menni a saját feje után mindig, vagy valamelyest alkalmazkodni kell.
Én mindig túlakarok. Tény. Hiba.
Szivárványos said,
július 28, 2008 at 14:32
Es. Menni a sajat fejed utan ES valamelyest alkalmazkodni.
Arrogancianak tartom azt gondolni, hogy barki svedet erdekel Svedorszagban, hogy hogy van az az ize szlovakul. Ha odament Szlovakiaba az a sved, vagy ha megkerdezi… maskulonben olyan extrainformacio, amire – el kell tudni fogadni- a kutya sem volt kivancsi.
Az alkalmazkodasom reszet kepezi, hogy elfogadom, hogy en az o szemukben nem vagyok kulonleges, nekik nem feltetlenul ertek a massagom. Tehat nem tukmakolom magam rajuk. Igy aztan jol elvagyunk mi, en es a szerelmem… :-))))
szerpentina said,
július 28, 2008 at 14:54
Jó, erre most nem írok, mert hosszú lenne nagyon. Meg nem is hiszem, hogy nagyon különbözne a véleményünk…
Vilikének grat, és kár, h nem raksz fel képeket, de te tudod. Mondd, a gyerekek svéd (kettős) állampolgárok a papa után?
Szivárványos said,
július 28, 2008 at 15:46
Ah, az van, hogy otthon van a gep, mert visszaut elott egy nappal sikerult Jancsinak elrontania es beadtuk a szervizbe. Most papirkepek keszulnek, de nem ertek a digitalizalashoz, meg nagyon idom sincs, de majd probalkozom… (szeretnek felrakni kepeket, csak nem tudok). Aha, svedek is.
A masikhoz meg, tudod, hogy tokre sajnalom az ilyen szituk resztvevoit, de nem tudom nem eszrevenni, milyen felesleges onsanyargatas ennek az egyik resze. Legalabb ettol megkimelhetne(n)k magu(n)kat, ha mar a masik oldal olyan, amilyen… (De abbahagyom, tenyleg.)
szerpentina said,
július 28, 2008 at 16:07
Azért nem válaszoltam, mert kb három napja írtam egy bejegyzést pont erről, amit aztán töröltem:))) Arról szólt, h milyen jó, amikor az ember nem vár semmit a másiktól (barátok) és csak úgy van. De ennél sokkal szebb volt meg hosszabb. De gondoltam a kutyát se érdekli. Én meg úgyis tudom:)))
szerpentina said,
július 29, 2008 at 16:49
Sziv, te könnyen leltél (dán) barátokra Dániában?