Tanácstalan vagyok. Az egész azon alapszik, h hagyom magam elnyomni. Folyamatosan. A kapcsolatunk elején, úgy emlékszem, még volt helye az én személyiségemnek is, fehéremberétől eltérő véleményeknek, meglátásoknak. Ma már nincs. Miért hagyom én ezt?
Az egész arról szól, h én EGYÁLTALÁN NEM HISZEK abban, hogy lehet itt úgy munkát találni, h az ember feltölti az önéletrajzát meg a motivációs levelét a munkaközvetítő magánoldalakra (pl. stepstone), valamint elküldi a nagy cégeknek ugyanezt kéretlenül. Én ennek a sikerében nem hiszek. Én egy magyar bevándorló vagyok, magyar végzettséggel, magyar szakmai tapasztalattal, és ez itt spontán senkit nem fog érdekelni. Képtelen vagyok hinni abban, h egyszer majd felhívnak, h olvasták az önéletrajzom.
Egyedül azt tudom elképzelni, h megpályázok egy munkát és nagy nehezen megkapom. Mondjuk egy raktárosit, vagy egy takarítónőit, vagy valami. És várok és figyelek. És amikor találok valami jobbat, akkor megpályázom azt. Én ennél többet nem bírok itt hinni. NEM MEGY.
Fehérember meg másról sem beszél, minthogy mennyi itt a lehetőség. Hogy nem vagyok hatékony. (Egész nyáron azzal traktált, h most nem érdemes keresni, mert mindenki nyaral, majd ősszel. Most épp nem lát a csalódottságtól, h még nem adtam be 40 helyre a jelentkezést. MErt nincs kész, BM, nincs kész!!!) Hogy már rég lenne állásom. Hogy így nem lehet. HOgy nem vagyok elég aktív. Hogy MENNYI ITT A LEHETŐSÉG, HOGY ÉN MÁR MENNYIT ELSZALASZTOTTAM.
Ténylg nem vagyok aktív. MErt nem hiszek benne. Kicsit sem. A nagyravágyás helyett én inkább keresnék valami kisebbet. Hogy legyen pénz. Aztán, ha már van miből élni, akár pályázni is lehet, urijókedvemben.
Ő jobban táncol mint én, ezért minden olyan dolog, ami nem tökéletes a táncban, az az én hibám. Ha kérdezek, megkérdőjelezem. És nem akarok fejlődni. Már nem szeretek táncolni menni.
Ha írni kell valamit, akkor az svédül van, és ő jobban ért hozzá. Ha angolul van, akkor is. Ha jogról szól, akkor is.
Ő semmit nem csinál a weboldala építésén kívül. De szó szerint. Éppen ezért tere sincsen semmiféle hibázásnak. A weblaphoz meg senki nem ért, rajta kívül.
Nem hisz bennem. Ez a lényeg. Nem hisz abban, h én egyedül szerpentinásan bármit végre bírnék hajtani, bármely célt el bírnék érni. Én meg bénultan állok. És nem merek lépni, mert nem akarom hallgatni, h az éppen miért teljesen a rossz irány.
Fa voltam, fehérember levágta az ágaimat és azt mondta: hú, de kurva ronda vagy, bazdmeg. Én meg hagyom.
Én nem akarok védekezni. Én azt akarom, h ne bántsanak.
