Nos, akárcsak a blogom iránti érdeklődés az én hangullatom is a bányászbéka kicsiny hátsója alá süllyedt mostanra; hiába, nem tesz jót nekem a remeteélet, sem itthon sem másutt. Valszeg a cél homályosságából fakadóan, de képtelen voltam 100%-ban a brüsszeli vizsgára tanulni, viszont nem enegedtem el magam sehová, még futni se. Ígyhát híztam egy kilót, literszámra iszom a kávét, hullik a hajam és ideges vagyok. Hehehe, úgy kell nekem.
Még jó, hogy ennek holnapután vége. Huhh. Szal holnap repülök ki, szerdán vizsga, csütörtökön vissza. A legszebb az egészben, hogy halványlila dunsztom nincs róla, hogy vajon arra készültem-e, ami lesz. Egy árva szóval el nem árulták, h mégis hogyan képzelik el lemérni a tudásunkat az adott jogterületről. Na jó, lesz egy feleletválasztós (1 óra) aztán egy kifejtős (2 óra) meg még egy kifejtős-összefoglalós (1 óra) teszt. Meg még annyit elárultak (feltehetőleg valaki akaratlanul kiszivárogtatta ezt az igentitkos infót, akit azóta már rég leváltották és elküldtek Albániába szociális munkásnak), hogy a jelentkező szakmai tudását, rendszerezőkészségét, lényeglátását szeretnék felmérni. Világos, nem igaz? Uhh.
Szóval majd lesz valami.
Holnap tehát villámlátogatást teszek Brüsszelbe, találkozom a ‘kétévenemlátott’ barinőmmel és vagy sírás lesz a vége… de az lesz…
________________
Aztán még arról is akartam szólni, h itt volt nálam IQM (IQ Mester Barátom), néhány alkalommal az utóbbi időben és sokat beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről, mert vele másról se lehet.
IQM-mel még az a praktikus helyzet is van, hogy itt lakik a házban, és ő locsolgatja kedves kis növénykéimet, (amig én idegenben dőzsölök) igen jó hatásfokkal. (Növényeim még élnek, sőt virulnak.) IQMester enyhén exhibicionista bölcs ember és általában el lehet neki mondani a skandináv élményeimet anélkül, hogy az Mo fikázásának tűnjön. Ami viszont meglepett, h IQM maga kezdett bele a Mo-i viszonyok szapulásába és azt a következtetést vontuk le, hajnali 3kor, h nem érdemes itthon élni, h nem változik semmi, legalábbis a mi kis életünkön belül, és ha lehet, húzni kell külföldre.
Hát én azért mentem ki, majd két éve, gondolkodás nélkül, mert meg akartam nézni, lehet-e valami más célt választani. Van-e valami más. A válaszom egyelőre az, h nem lehet, és nincs. Csak a MÁSHOGY létezik, a MÁS nem. Munka-család-gyerek. És ennek vonzatai.
A különbség az h, Svédországban ez nem tűnik olyan riasztónak.
