Hát az van, h itt annyi a lelkes táncolni, de még inkább táncórákra járni akaró egyén, h a tanfolyami helyeket sorsolják!! Ennek örömére én a 4 kurzusból csak kettőre jutottam be és én ennek nem nagyon örültem.
Ezért én, kéremszépen, elővettem a szekrényből a legalsó fiók legaljáról az én kis magyar mentalitásomat múlt csütörtökön (amikor fehérember történetesen Stockholmban volt egy konferencián) és elmentem “megnézni” az órát…
Ezt nem minden tanár engedi meg, de szerencsém volt, mert a párocska épp két nagyon kedves és laza ember.
Szal én végigültem a másfél órát, figyelmesen követve az eseményeket, majd a végén megkérdeztem a tanárokat, h ugyan van-e hely. Persze, tudtam, h nincs és egyébként is rengetegen vannak, dehát – gondoltam – veszteni ugye, semmit nem veszthetek vele. Nos sajnálkozva mondták, h vagy 20an vannak a sorban, akik szeretnének, de nem… haj-haj, mondtam én és elcsevegtem egykét emberrel, h milyen jó volt nézni, milyen jó lett volna ott lenni meg ilyenek. Egyébként ez így mind igaz is volt. Igazán jó hangulatú órát tartottak és én imádok tanfolyamokra járni. Ez a gyengém. Tanfolyamfüggő vagyok.
Na, ma kaptam egy sms-t Janne-tól (a tanárpáros ffi tagjától), h szeretettel várnak csütörtökön, mert valaki visszamondta!
:))))))))))))))))))))
Hááááááááááááááááááá, hogy nem én voltam eredetileg az első a várakozók listáján az 100%, de mégis én kaptam meg a helyet.
Emberek, érdemes magyarnak lenni, és nyomulni kicsit. Hát nem?
