Hát nem viszem továbbra se túlzásba a blogolást. Most mindjárt 3/4 3* van, hajnali, de én ilyenkor tanulok. Ez azért szívás mert másoknak nem ez a ritmusa és ha vkivel talizni akarok, akkor általában csak néhány óra alvás jut.
Na ennyit Szegény Szerpentina Sirámairól.
Azért elmondom, hogy az első hét itt, a mi kedves Budapestünkön, elég sokkolóan telt, csakúgy mint szokott. Nagyváros feeling, SEGÍTSÉG! Azóta már kihevertem és már megint minden tök természetes, és kb. olyan mintha nem élnék két éve Sv.ban. Mintha el se… Soha.. Dúúúúúrva dolgok ezek. Hogy milyen sok mély negatív érzést bír visszahozni a környezet.
Meg az is, h beszéltem IQM-mel, aki a viráglocsolásért felelős miniszterem, és az a 2×5 órás elemzése a világvégéről, ami már el is jött, hát szóval az nem lendített sokat a hangulatomon.
Meg beszéltem már barátokkal is, ami mindig nagy öröm, és most is az volt és igen hálás voltam minden mosolyért, amit kaptam és minden poénért, ami elhangzott, mert ennyire jó humora SENIKINEK NINCS SVÉDORSZÁGBAN, mint az én magyar barátaimnak, talán fe-t kivéve, akivel/akin viszont rengeteget lehet nevetni. Még szerencse.
Aztán találkoztam még a családdal is, ami vegyes volt. Mint mindig. Hajajj.
Aztán meg tanulok büntetőjogot és keresem az enyhítő körülményeket, h ilyen stílszerű(tlen) legyek. Megmondom őszintén az én agyam már nem a régi… Nagyon nem. Rém sok idő kellett, míg valamennyire belejöttem. Az elején én az ég világon semmit nem jegyeztem meg abból amit olvastam. Na mindegy, ez gondolom a kutyát nem érdekli.
Meg járok kickboxolni is. Erről megint írni fogok sokat, mert ez (együtt az itthoni táncélményeimmel) mindig erős alapanyagot képez(nek) az összehasonlításra. Elöljáróban inkább elmondom a tanulságot:) szóval a moi viszonyok sokkal személyesebbek viszont a szervezettség a béka segge alatt van jó mélyen. Hogy ezek mennyire balanszírozzák egymást nem tudom, de még nem estünk teljesen szét.
Szóval ért engem tök sok pozitív élmény itthon, a kezdeti nehézségek után, amikor is úgy éreztem, h puhatestű vagyok a város pedig éles kristályokból áll és minden érintkezés véres sebeket ejt rajtam, és lassan egy merő, vérben úszó fekély leszek és elhalálozom. Asszem azóta nőtt némi páncél. Visszanőtt, mármint. Remélem elég képszerű voltam…
Hát így mulatom:) az időt.
hejdå!
*A tavaszi időszámítást még nem updatetelte a blogom.
