In medias:
Pénteken voltunk egy egy improvizációszínháziesten, ami igazán királyság volt. Kicsit féltem elmenni, mert mi van, ha szerepelni KELL, de nem kellett. Csak lehetett és azt meg hát nem. :)) Szal, aki még nem volt ilyenen, annak nagyon ajánlom, h látogasson el, biztos van otthon is, mert én ennyit már igazán régen nem nevettem, úgy hangosan, néha majdnem visítva, szal k.jó volt. A kedvenceim: “ez úgy hangzik mint egy dal”: ekkor a szereplők benne vannak valamilyen jelenetben (közönség által meghatározott jelenetben) és amikor a közönség beszól, h ez úgy hangzik mint egy dal, akkor az illető dalra fakad:)) Háááááááááááá…
A másik kedvencem az egy igen rövid jelenet megformálása után (itt a közönség a jelenet címét, mint filmcímet határozza meg) Ezután az alapjelenetet különböző műfajban kell előadni. :)) Pl. opera, gyerekfilm, akció thriller stb…
________
Aztán kaptam levélben egy történetet, ami egyszerűen kénytelen vagyok megosztani, mert ezen id szétröhögem magam.
“Descartes walks into a café and sits down ready to order. A waiter comes up to him and asks, “Do you need a menu?” Descartes replies, “I think not,” and he disappears!”
______
Aztán meg bebisitterkedtünk B-vel vasárnap mintegy 3!!!! órát, ami azért nem tűnik olyan elviselhetetlennek, ugye. Szal a 7 hónapos Lillyke, aki 2 napja tanult meg kúszni igen tündérien viselkedett 1 egész órán át. Evettt egy banánt, példás fegyelemmel és kedvességgel, aztán pedig szórakoztatott minket újonnan szerzett kúszástudományával, mialatt megevett egy magazint.
Mi már épp tökéletes keresztszülőknek kezdtük magunkat érezni, amikor Lillyke elkezdett üvölteni és sikítani olyan hangerővel és vádlóan, h én (bevallom őszintén, tisztelt bíróság és mentségem, hát az nincs), szal én elkezdtem nevetni, merthogy az egyik másodpercben még kúszott a szőnyegen, a másik másodpercben üvöltőtt, ugyanott, análkül, h bármi történt volna. Nem, nem fordultunk el egyetlen másodpercre sem, nem ütötte meg magát, mert nem volt mibe, és nem esett le, mert nem volt honnan. Szóval üvölt. Nos. Akkor most várom a tanácsokat, h mi a teendő. :))
1. Felemeltük, h babusgassuk, hátha fáradt. NEM. Üvölt és sikít és látszik, h nagyon döhös, h nem értjük. Elejt néhány könnycseppet is, de inkább sikítással tölti az időt.
2. Hátha pelenka. Kicseréljük a pelenkát, de nem, nem ez a baj, még csak pisi se. Üvölt szakadatlanul.
3. B. odaadja neki a cipőjét játszani: gyerek ebben a minutumban elhallgat.
Jó, de mit csináljunk most? B szerint nem aludt eleget, fektessük le az ágyba.
4. Gyereket átrámoljuk az ágyra: sikítás üvöltés, ordítás beindul. Jelzem a ded istenien tudja mindhármat úgy is, h cumi van a szájában. Nagyon dühös. Ezek az oktondiak a világon semmit nem értenek.
5. Hátha éhes. B megmelegíti a kajáját. Én felveszem az ágyról az üvöltő Lillit és járkálok vele kicsit. Ettől jobb lesz. Pedig már azon voltam, h vele üvöltök én is, (nem rá, csak vele, hátha attól NEKEM jobb lesz). Gyermek eszik, iszik, miközben bőg. Szívfájdító lenne, ha nem nevetnék.. Nem tömöm, eszik magától, de a szünetekben sír, nagy könnyek.
6. Pelenkacsere 2. Hátha. De nem.
7. Járkálok vele a 48 nm-en, mert akkor nem üvölt. Viszont vádlóan szipog!:)
8. 20 perc múlva megérkeznek a szülők (maguktól, mi juszt sem hívtuk fel őket) és Lillike felragyog. Nevet, kúszik, boldog.
MAGYARÁZATOT KÉREK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
