Szösszenetek

Vasárnap hazajöttem H-ből, A TÁNCTÁBORBÓL, az egyetlen és feledhetetlen és atöbbi. Maradtam volna, de elkaptam a Herrängflu-t és a migrén is megérkezett menetrendszerűen.

Volunteer voltam az első héten, amikor még nincs tánc, viszont építjük a tábort. Kb 50-en…, reggel 9-től éjfélig. :))) Kurvajóvolt. Főleg tengerentúliak (amerikai, ausztrál újzélandi) és svéd emberekből verbuválódtunk, mivel aki sokat utazik, az legalább egy hónapra jön, a svédeknek meg viszonyleg közel van és miért ne.

Hát én nem vagyok ami. Nagyon nem. Halvány lilám nem volt, hogyan kell reagálni ezekre a kiáradó szamélyiségekre, akik hangosak, bárkivel bármikor leállnak társalogni és minden találkozásnál megkérdezik, hogy How are you (vagy vmely más változatát), amire persze nem válaszol az ember vagy csak szigorúan ugyanazt. Jajj. :))) Hát nekem ebbe bele kellett tanulnom. És én még nem voltam az USA-ban, nincsenek amerikai élményeim, nem tanultam ott, nem látogattam meg rokont-barátot és még csak nyaralgatni sem jutottam el oda. Földrajzi ismereteim hiányosak. Szégyellem is. Elhatároztam, h felfrissítem őket, megtanulva az összes state-t és fővárosukat és elhelyezkedésüket, ami miatt azt hiszem, simán visszavehetnék nemhogy a diplomám, de az érettségim is.

Szóval velük alkottunk csapatokat és indultunk el minden reggel vadászni bevetésre. Hogy miket csináltunk? Elképesztő mennyiségű cuccot rámoltunk egyik helyről a másikra, majd a harmadikra negyedikre és így tovább, amíg a dolog vagy dologösszesség (bocs) el nem került a helyére, de ez csak kb. péntek-szombaton történt meg, addig hordozgattuk őket.

Emellett építettünk kb. 300< emeleteságyat. Ha valakinek szüksége lenne profi emeleteságyépítőre, csak csörögjön rám. Gyors, pontos megbízható merővé képeztem ki magam. AZ egész azzal kezdődött, h az ún. “far-far barn”ból (volt egy far barn is, itt bicajokat, székeket és egyebeket tároltak) elhoztuk az ágyak darabjait. Egy ágy két keretből és két ágyrácsból valamint a “railingből” és a létrából áll. Tessék kiszámolni hány darabot cipeltünk fel a teherautóra, le a teherautóról, majd onnan a rendeltetési helyre… Két nap alatt merő lila folt voltam, mivel én attól is belilulok, ha megvakarok egy szunyogcsípést. Aki látott zuhanyozni (lányok) mind hangos sajnálkozásba kezdtek, de később a pasik is, mivel a karomon is megjelentek. Nem győztem magyarázni, h ennyire nem vagyok béna, csak érzékeny bőröm, meg az erek, meg a nádak…

Valamin elhurcoltunk kb. 1000 matracot ide-oda-amoda-emide. Ezekből részben az ágyakra jutott részben pedig hangszigetelést építettek az okosok. Matracokat minden nap cipeltünk ide-oda. Gyanítom, h ezt a részét kicsit jobban is megoldhatták volna az okosok.

Aztán pakolásztunk párna-takaró kombókat is, felhalmoztuk őket kölünböző helyeken, és sarkokban. Majd egy másik sarokban, majd egy másik épületben és így tovább. Aztán kiválogattuk és reménytelen-rémes-elmegy kategóriákba rendeztők őket. Majd kidobás, illetve mosás lett a sorsuk. A párna-takarók különösen kis gernyók, mert nem lehet belőlük rendesen várat kupacokat építeni, mert hamar ledőlnek. Ledőltek. :( Voltak olyan megvert sorsú embertársak, akik a matracok huzatait osztályozták, húzták le, mosták ki és húzták vissza. Nem én, szerencsére nem én!!!!

Aztán volt még sátorépítés, (nagy sátrakban folyt a tánc, hancidától, boncidáig:) táncparkett- darabok cipelése, lerakása, (a sátrakba)  shit:)-lapátolás, takarítás minden mennyiségben, konyhai munka (de azt nem csináltam, mert jobb volt terepen), dekorációkészítés, (erre ott voltak a hozzáértők),hulladék-faanyag felhasználása különböző cuccok építésére (ezt is a hozzáértők végezték), aztán voltak, akik wc-ket, meg ivókutakat épatettek, világítást, légkondit, vízvezetékeket, elektronikát szereltek,  stb.

Legtöbbször az volt, h az ember dolgozott valamin és akkor jött Tim, Keiron, vagy Eddie, h itt van egy teherautó és segítsünk lepakolni. :)) Segítettünk.
Most, h vége van csodálkozom, h SENKI nem sérült meg se könnyebben se súlyosabban.

Reggeli és vacsi után általában meeting volt, h melyik csapat hol tart és kit hová vezényelnek.

A legmaradandóbb élményem annak a könnyőszerkezetes sátornak a megépítése volt, melyhez 9 fajta, különböző hosszúságú rúd tartozott (különböző mennyiségben), leírás viszont nem. Kb. fél11kor kezdtük el összerakni, 10-en (vagy többen). Éjfélre se fejeztük be. Jösses. Aztén leraktuk a padlóját, (majd becipeltük a polcokat) persze a rossz irányból kezdve, amelynek következtében a dansbana és a sátor közti 20 cm-en NINCS padló. Nem keztük újból. :))

Szóval nem letünk kész szombatra, viszont addigra megérkeztek az emberek, a táborlakók és regisztrálódni akartak. Én voltam az egyik regisztrátor:) Jó volt. Közben fehérember is berobogott fehér lovon kék motoron:)

Aztán jött egy hét táncórákkal és social dance-el esténként, meg meetingekkel Lenart-tal:) és az is isteni volt. (Első három nap annyira fájtak a talpaim, h minden percben, amikor nem táncoltunk az órán, mert a tanár magyarázott vmit, hát én a padlón ültem:))

Ja igen. 25-30 fok volt. SVÉDORSZÁGBAN!!!!!!!!!!!!! Ilyen nincs és mégis van:)

Hogy mennyire visszamennék arról majd írok. Ezt csak a lecsupaszított kerete volt az eseményeknek. Az érzelmi részét legközelebb:)