Szösszenetek

Farkas a mezőn Fehérember a napon:))

Tihany, tájjellegű házzal:)

Nővérem férje és Fehérember. A sapkát fe fejébe nyomták, h német autóversenyzőnek nézzen ki. Hát úgy néz…

Balaton (tájjellegű) hattyúkkal

Esti látkép Balatonnal

Családiasan

Nővérem. Ugye milyen szép? :)))

Babák:)

Nyár volt… Tán még nem múlt el, de a nyaralás nagy részét már a hátunk mögött hagytuk. Hű, de jó volt:)))))))))))))))))))))))))))

Kezdődött ugye Herränggel, amiről már írtam kicsit, aztán jött Budapest, majd Balaton, majd egy kis Valberg-Falkenberg 3napos bicajtúra. Hát mit mondjak. Rég nem nyaraltam ennyit és ilyen minőségben…

A Moi szép élmények között van a tali Krisztával a sztárbloggerrel:))), bár amiket mesélt, azokat egyrészt inkább nem osztanám meg a nagyérdeművel, másrészt igen elszomorítottak. Persze agyaltam is sokat a dolgokon. Az ember mindenből tanul…

Aztán az események felgyorsultak, ahogy fe megérkezett egy szép pénteki napon:) El is mentünk táncolni üstöllést, a Gödörbe, ami minden reményeimet meghaladva volt egészen kiváló.  Király dolog ritkán hazajárni, mert ilyenkor az ember még kicsit érdekes a környezetének, mindenki barátságos, meg kedves, hajlandó az aznapi baját félretéve szociális és kedves lenni, sőt – ha az illető hímnemű – még táncoln is felkér. Üzenem is Zs-nek, h jó volt vele táncikálni:))

Aztán meglátogattuk a nagyit, aki az apai nagymamám és ritkán látom, és még névnapja is volt. És mivel ő Ausztriában volt gyerek, hát fe-vel el is tudtak társalogni németül:)) És kimentünk apu sírjához is. És még Anci is felülmúlta önmagát, mert hozott gyerekkori képeket, meg olyanokat, ahol apu fiatal volt és tornász és izmos félisten:))) Meg olyanokat, ahol mi gyerekek voltunk és trabanttal mentünk külföldre nyaralni. Köszi Anci.

Aztán nagycsaládostul leruccantunk Sifókra (hány j-vel írják:)), ahol nővérem első nap kijelentette, h itt a gyerekek unatkozni fognak, mert semmit nem lehet csinálni és ők inkább hazamennek. Mert csak a sekély és 28 fokos balaton, egy 38 fokos gyerekmedence, egy remekül felszerelt játszóház gyeremekfelügyelettel és programokkal,  felfújt vár és 10 játszótér állt rendelkezésre és az olyan uncsi. Azért valahogy túlélték és végül ők jöttek haza legkésőbb… Mindenesetre az ő negatív hozzáállásuk rányomta kicsiny bélyegét a nyaralásra. Vhogy soha semmi nem volt elég jó nekik. Még a Balatont is túl hidegnak találták és csak az utsó előtt nap (nem kis erőszakoskodás árán) engedték bele a gyerekeket, akik persze utána nem akartak kijönni és imádták. Még fe-vel is megbarátkozott Olivér, amikor vizipólóst játszottak. Ez úgy nézett ki, h Olivér dobta a labdát fe meg hatalmasat vetődve és vízalámerülve kapta el:)))

Én élveztem a nyaralást, a 40 fokot, a tihanyi kirándulást, az vacsi utáni sörözgetést, a pletykalapok olvasását, a gyaloglást a Balatonba,  meg mindent. Teniszeztünk is egyszer fe-vel, meg próbáltunk szörfölni (elállt a szél 20 perc után…) és utsó nap, nagy nehezen rávettem az én nővéremet, h játsszon velünk minigolfot. (A második pálya után közölte, h már nem érdekes, mert nem fog nyerni).

Aztán hazajöttünk Bp-re és még az is belefért, h szombaton felmenjek futni a hegyre a régi barátokkal (és eltévedjek) valamint egy vacsi Anci barátjával a barát gyerekeivel, budai látképpel:))) Ez is sokkal jobban sikerült, mint vártam.

Aztán hazajöttünk Gb-ba és csodák-csodájára tényleg elmentünk egy 3 napos bicótúrára, amiért már egy éve rágom fe fülét. 30 fok volt itt is!!!!!! És gyönyörű táj, és tenger és klassz vandrahem és szép vár és kiállítás és frankó bicikliutak és jó kaják és összhang fe-vel.

És tegnapelőtt hazajöttünk és tegnap már bébisintérek is voltunk, mivel van egy keresztlányunk és ez jár némi kötelezettséggel is.

És, h közömbös vagyok-e??? Merthogy én jobban szeretem az én nővérem kislányát, mint a keresztlányomat és nem hatódom meg, h az én kerlányom, Lillyke övült, mert épp hisztizni van kedve neki. Nem, nem is idegesít, de hű de nagy szeretetet sem érzek iránta. Persze cuki, meg édes kis babateste meg bababőre van, és hintáztunk az udvaron és homokoztunk meg járkáltunk ujjfogással, mert még másképp még nem megy, és cseréltünk pelust és próbáltuk megetetni és szórakoztatni, amennyi csak tőlünk telt, de ettől még nem lettem Lilly-rajongó. Meg az is benne van, h nem beszélek annyira jól svédül, h tudjak gügyögni meg babával társalogni. És persze az is van, h kicsit mindig félek, nehogy hibásan mondjak valamit neki… (Még a végén úgy tanulja meg). Arról nem is beszélve, h a Huggal én még mindig nem vagyok barát. Csak úgy vagyunk.. És szerintem jobb lett volna, ha nem csak egyszerűen lelépnek, hanem mondanak is valamit a kiscsajnak, pl. h visszajövünk vagy valami. Úgy talán nem üvöltött volna 40 percet vigasztalhatatlan. És végülis elvoltunk a gyerekkel 6 órát, de sztem ez azért kicsit rizikós így 11 hónaposan. Na mindegy. Azt mindenesetre érzem, h fe sokkal elkötelezettebb Lillyke  irányába mint én. Hát ez van. Az élet kemény, Lilly baby.

:))