“A vikingek békés kereskedők voltak”:)))) ala fehérember.
hihi
Baszki, megfáztam!
október 29, 2009 at 19:30 (élet)
Már jó rég nem voltam beteg a migréneket leszámítva, most meg tessék. Búúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú. És már vagy egy hete. És még mindig köhögök és órákig fújom az orrom és SZEGÉNY, SZEGÉNY ÉN.
Két hete – avagy nem vagyok én filozófus
október 26, 2009 at 14:59 (élet)
Kéte hete jazztanfolyamon, ami nem az a kurzus, amit én szerettem volna és pláne nem az otthoni Bakos féle valódi jazztánctanfolyam, mert persze eleve olyan swinges, ami még azért lehetne jó, mert például idén Härrengben, ugye, de sajnos nem. De én reménykedtem és el is járok rá szorgalmasan annak ellenére, h egy huszas, svédesen elborult kislány tartja, aki ugyan nagyon jól táncol, de nekem nem jön be a “most vegyünk mély lélegzetet és hunyjuk be a szemünket és…” stílus. De mondom, azért próbálkozom.
Szóval két hete, amikor jazzkurzuson és annak is a végén feküdtünk a földön a sötétben és hallgattuk a Halleluját Cohentől és néztem az ablakon át a sötétlő eget, ami még egy árnyalatnyit sötétkék volt, nem felete és volt ott néhány faág is mint a horrofilmekben és szálltak a denevérek, és mondom, szólt a zene, akkor arra gondoltam, hogy ami az emberekben közös, amit valahogy magunkkal hoztunk valahonnan, az ez a sötétség, ez az űr, ez a hatalmas szomorúságforrás. Ez valahogy közös, ez összeköt minket, és még csak nem is a miénk, ezen valahogy megosztozunk. Mindenki egy helyről merít, ebből hatalmas sötét,üstjéből a magánynak, kiszolgáltatottságnak és elhagyatottságnak. Hogy a sötétség tartozik hozzánk, hogy a sötétből jöttünk, a fényre, de talán nem is, talán nem is jöttünk a fényre ezért kell folyton tüzet gyújtani, meg lámpákat, mert csak külső fény van és az sem elég. Hogy a halál jobban hozzánktartozik mint az élet, de nem félelmetesen csak ismerősen.
Én két hete énekelgetem magamban a Hallelujat. Szerintem nem szomorú ez. Csak úgy, egyszerűen: van.
Mert sokáig író akartam lenni… és még most is:))
október 25, 2009 at 12:47 (VIGYÁZAT:KOHOLMÁNY)
Egy el nem küldött levél
“Nem fogom elküldeni, de azért gondoltam mégis megírom. Köszi a tegnapit. Jó volt. Még sosem voltam ennyire közel hozzád, még táncban sem, ami pedig elvileg sokkal intimebb. Persze táncolni se táncoltunk rég. Másrészt ott nem tesz az ember véletlen mozdulatokat, még egy ilyen improvizatív táncban sem, mint a lindy, ott nem fogod meg a kezem, csakhogy megnézd, mit iszom, nem hajolsz közel hozzám, nem állsz mellettem szorosan és érsz hozzám a zene ütemére ringatózva. Nem is beszélsz velem ennyit és alkalmam sincs annyit a szemedbe nézni. Mennyire jó volt. Ezt csak én tudom. Mennyire vártam erre! És mennyit! Édes istenem… Egy éve hosszúnak tűnik. És persze értelmetlennek.
Még sose voltál ennyire kedves hozzám, és mert ez a kedvesség nem személyes – Te egyszerűen ilyen vagy – hát ettől még nehezebb. Milyen buta dolog is ez, h én erre vártam, arra, h végre normálisan, emberként kommunikáljunk és ne, ne fussunk el egymás elől. Hát most megkaptam. Jelentem: rosszabb. Hát most mit kezdjek én ezzel a hirtelen jött kedvességgel? Mert én erre gondoltam tegnap is. Hogy te szép, te kedves, te gyönyörű te szerlemetes, ha én ezt most hagyom magamnak átélni, hát a kínok kínját állom ki holnap. Mert nem jelentenek ezek a dolgok semmit. Mert barátnőd van neked, és barátom nekem. Mert nincs, nincs, nincs jogom rád még gondolni se. Mert az elmúlt egy évem azzal telt, h vergődtem a bűntudattól. Hogy próbáltam megmagyarázni magamnak, h nem rólad van szó, hanem biztos hiányzik valami más az életemből (kreativitás, munka????), amit ezzel pótolok. Az álommal, rólunk. És csak későn vettem észre, ó, milyen vicces ez, csak azután, h barátnőd lett nemrég, és beláttam, h most már álmodni sincs jogom, h már minden remény darabokban, csak ekkor vettem észre, h a bűntudat tart meg a barátom mellett. Hogy az álom nélkül üres vagyok. És szabad. Szabad lettem egyszeriben. Hirtelen. És ettől a pillanattól kezdve, ó milyen a sors, innentől kezdve te is megváltoztál. Azóta vagy ennyire… nem is tudom, ennyire nyitott felém.
Hát hol volt a barátnőd tegnap? Miért nem volt ott? Azért is mentem el tegnap arra koncertre, mert meg akartalak nézni titeket. EGYÜTT. Én, kérem, le akartam ezt zárni magamban. Lezárni és elgondolkodni a hogyantovábbon. Ezt is teszem már egy hete. Gondolkodom azon, hogy időt kérek és próbálom kitálalni, hogyan is akarok élni. Sose felejtem el, h általánosban, amikor az utas és holdvilágról beszéltünk irodalomszakkörön, hát azt mondta a tanárnő, h az ember 32 évesen már ne keresse önmagát. Addigra már tudnia kell. Nos én már akkor is kételkedtem ebben…
Barátnőd van. Nemrég óta. Hát biztos szerelmes vagy belé, szívem… Nekem itt semmi dolgom. De azért jó volt leírni. Ha mást nem is.”
Adj
október 25, 2009 at 11:29 (élet)
Adj helyet magad mellett,
az ablakhoz én is odaférjek,
meztelen válladhoz érjen a vállam,
engedd, h megkívánjam…
ja-ja.
Bulvarjog
október 20, 2009 at 13:06 (jog, élet)
Csakhogy ne csak a nyomorommal legyen tele a blog. Vagy ne csak az enyemmel.
Most olvastam egy cikket a Dagens Juridikban, ami egy internetes jogi ujsag (igen, most felvagok) es kuldi a hireket, ha az ember feliratkozik.
Naszoval a tortenet. Forras: http://www.dagensjuridik.se/sv/Artiklar/Tog-lan-for-att-betala-12-aring-for-sex/
Kislany 12 eves, felrak magarol a netre kepeket es kozli, h tessek itt a testem vegyetek! 14 vagyok, mar lehet. Faszi (28) ir neki, talalkoznak 2 ev alatt olyan 5-szor. Szex, fizetes. Pasi kolcsont vesz fel, h ki tudja fizetni a kiscsajt, 6-10-20 ezer korona. (tessek beszorozni 25-tel forintositasert). Ezek utan a dolog eljut a birosagra, nem tudom hogyan, mert a kiscsaj vegig arrol beszel, h mindketten akartak a dolgot, neki meg kellett a penz.
Itelet: 2 es fel ev borton nemi eroszakert valamint kb. ” szexualis szolgatatas vasarlasa gyermek serelmere” (köp av sexual handling av barn). Valamint 186 000 korona karterites? a kiscsajnak.
Tanulsag: tessek elkerni a szemelyit!
_________________________________________________________________________________________________
Ps. Tudja valaki, h hogyn lehet elfutni sajat magunk elol? Lehetoleg jo messzire?! varom a javaslatokat.
Ez most olyan, h nagyon fáj
október 19, 2009 at 23:41 (élet)
Ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó… Édesjóanyám….
:-(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((
Soha ne mondd, h soha
október 18, 2009 at 17:43 (család, jog, élet)
SOHA az életben NEM AKAROK családjogász lenni és gyermekelhelyezési perekben résztvenni.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Már magától a könyvtől, jogszabályoktól és a jogesetek összefoglalóitól rosszul vagyok.
Sehol se jó. Svédországban sem. Csak itt még azt is hiszik, h ők a legnagyobb májerek.
Óanyám.
Választás és döntés
október 17, 2009 at 16:26 (élet)
az én leggyengébb pontjaim.
És egy kis svéd nóta:)) sztem ő svéd eminem. Tökjók a szövegei!
Arról szól, h mennyire elcseszi a mindennapokat, dolgozik mint állat, iszik, drogozik és elhanyagolja a családját…
A refrén meg arról, h ez tök logikus, mindenki fogja, kivéve te, fogalmad sincs, fogalmad sincs, h épp rád gondolok…
Mindegy, nekem tetszik.
